Magyar-német régészeti kutatások

Keszthely-Fenékpusztán

Magyar-német régészeti kutatások

Keszthely-Fenékpusztán

A római erőd térképe és alaprajza

A 2006-tól kezdődő magyar-német kutatási program keretében számos előzetes geofizikai felmérést végeztünk a célterületen. Ezek célja elsősorban a korábbi ásatások helyének tisztázása, valamint a falak vonalának és az épületek alaprajzának meghatározása volt.

Hírek az ásatásokról

Keszthely TV 2020

Római lakóépületekre bukkantak a régészek Fenékpusztán

Kossuth Rádió 2020

Beszámoló az ásatásról Fenékpusztán

Magyar Múzeumok

Fenékpuszta – az ásatások 125 éve
Interjú Havasi Bálinttal

Zala Média

Fenékpusztai ásatások új megvilágításban

Kanizsa Hetilap

Pannónia feladása után is élhettek rómaiak Fenékpusztán

TV Keszthely

A régmúlt nyomában. A régészek munkájába és egy ásatás kulisszatitkaiba nyerhettek betekintést

WeLoveBalaton

Drónnal és magnetométerrel keresik a rómaiak nyomait Fenékpusztán

Magyar Idők

HIBÁS ALAPRAJZ – HÁROMDIMENZIÓS TÚRA A RÓMAI ERŐD ROMJAINÁL?

Videó hírek az ásatásokról – Keszthely TV

2009 Keszthely TV

2011 Keszthely TV

2013 Keszthely TV

2014 Keszthely TV

2015 Keszthely TV

2017 Keszthely TV

2020 Keszthely TV

Bemutató film az ásatásokról

Magyar-német régészeti kutatások Keszthely-Fenékpusztán

2009-től 2017-ig

Ásatási jelentések

Ásatás 2020. 08. 06.  – 2020. 08. 28.

Ásatásvezetők: Havasi Bálint (BM), dr. Heinrich-Tamáska Orsolya (GWZO)

Az ásatás költségeit fedezte:  Nemzeti Kulturális Alap, GWZO Lipcse, Balatoni Múzeum

A 2020-as évi feltárás a fenékpusztai késő római erőd délnyugati felében eddig csak geofizikai felmérések alapján ismert épületekre koncentrált.

 Az ásatás folyamán az említett geofizikai felmérésekből kiindulva két új épület nyomait kutattuk, amivel 31-re nőtt az eddig a fenékpusztai castrum területéről (ásatásokból) ismert épületek száma.

A 30-as épület egy U-alakú villa épület. Két szelvényben a massziv (közel 1 m széles) falalapozások nagyon magasan, alig 30-40 cm a humusz réteg alatt jelentkeztek, nagyon jó megtartásúak, de sajnos padlószinteket már nem találtunk. Az épület déli zárófalának csak a –feltehetően már a római korban – kiszedett nyomát tudtuk dokumentálni, padlószint itt sem jelentkezett.

A 31-es épület a nyugati erődfallal parhuzamosan fekszik, közel 50 m hosszú, alaprajza alapján gazdasági célokra használták (magazin). A falalapozások megtartása jó, de a falazás technikája más mint a 30-as épületnél. A nagy és kis terméskövekböl álló falat egy anyagos-habarcsos kötésben figyelhettük. A szelvényekben 4.-5 századi leletek domináltak, az épületek ebböl kifolyólag feltehetően az erőd használatával egyidőben épültek.

Az ásatáson német (berlini és lipcsei egyetem) és magyar (ELTE, JPE, SZTE) egyetemisták vettek részt. Egy nyílt nap keretében a Fenékpuszta után érdeklődők betekintést nyerhettek a régészeti terepi munka titkaiba.

Ásatás 2017. 07. 24.  – 2017. 08. 18.

Ásatásvezetők: Havasi Bálint (BM), dr. Heinrich-Tamáska Orsolya (GWZO), dr. Roland Prien (Ruprecht-Karls-Universität)

Az ásatás költségeit fedezte: Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg, Nemzeti Kulturális Alap, GWZO Lipcse

A 2017. évi német-magyar közreműködéssel végzett feltárás folyamán a 2009 óta folyó kutatások folytatásaként a fenékpusztai késő római erőd délkeletei felében az ún. 25. sz. épületetre koncentrált.

Ennek az épületnek döntő jelentősége van mind az erőd építése előtti nyomok kutatásában, mind pedig a terület népvándorlás kori használatának kérdésében. Az eddigi ásatások egyértelműen több építési fázisra utalnak, ezeket probáljuk foyamatos munkával szétválasztani és rekonstruálni. Így pl. választ keressünk arra, hogy mikor épült és meddig volt használatban az épületet, hisz a Fenékpusztán a temetők anyaga alapján jól ismert a késő antik (5. sz. közepe – 7. sz.) hagyományok továbbélése. Az előkerült leletenayag, mint pl. maszkkal diszitett vödörszél veret, vagy bizánci olómpecsét, a 6. századi kapcsolatokatra vetít rá, a meroving nyugati világ és a bizanci birodalom felé. Az ásatáson – mint minden évben – német (heidelbergi és lipcsei egyetem) és magyar (ELTE, Budapest) egyetemisták vettek részt. 2017-ben is rendeztünk egy nyílt napot, ahol minden régészet és Fenékpuszta érdeklődőnek lehetősége nyílt a terepi munka megtekintésére. Az ásatások eredményei a Balatoni Múzeumban 2019 szeptemberében nyíló kiállításon fogjuk bemutatni.

Ásatás 2015. 03. 08. – 2015. 08. 28.

Ásatásvezetők: Straub Péter (ZMMI), dr. Heinrich-Tamáska Orsolya (GWZO), dr. Roland Prien (Ruprecht-Karls-Universität)

Az ásatás költségeit fedezte: Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg, Nemzeti Kulturális Alap

A 2015. évi német-magyar közreműködéssel végzett feltárás a 2009 óta folyó kutatásokat folytatva a fenékpusztai késő római erőd délkeletei felében három épületre koncentrált

Az ún. villa, vagy palota (25. sz. épület), valamint az attól délre fekvő fürdőépület-komplexumra (24. és. 27. sz. épületek). Az 25. sz. épületen belül több helyen végeztünk idén kutatást és így sikerült további adatokat nyernünk az egyes fázisok alaprajzi rekonstrukciója kapcsán. T.k. további még a 20. század elején kibányászott és egy még nem bolygatott pilléreket tártunk fel. Ezek feltehetően egy 6./7. századi használathoz köthetők és fontos emlékei a lelőhely népvándorláskori történetének. A 27. sz. épület a fentebb említett fürdőegység gymnasium-a („edzőterme”), ennek több részlegét már korábban megkutattuk. Ezen eredmények és a georadar felméresek alapján az épület elsődleges alaprajzi rekonstrukciójára válalkoztunk. A 24-es fürdőépületnek eddig a latrináját és két medencéjét tártuk fel. Idén sikerült egyértelműen elkülönítenünk a frigidarium-ot, ahol nem volt fűtés, valamint az épület délnyugati sarkában egy preafurnium-ot (tűzelőrészleg) egy ehhez kapcsolódó hypocaustumos medencével, ami a caldarium részét képezte. Az objektumok jó megtartásúak, az előkerült leletanyag a Kr. u. 4. századra keltezik az épületet.

Ásatás 2014. 07. 28. – 2014. 08. 26.

Ásatásvezetők: Straub Péter (ZMMI), dr. Heinrich-Tamáska Orsolya (GWZO), dr. Roland Prien (Ruprecht-Karls-Universität)

Az ásatás költségeit fedezte: Zala Megye Önkormányzata, Nemzeti Kulturális Alap

A 2014. évi feltárás a 2009-ben megkezdett kutatásokat folytatva három, az erődön belüli épületre koncentrált:

Az A (más néven 25), a 27 és a 24-es számú épületekre. Az 25-ös számú épületnek döntő jelentősége van mind az erőd építése előtti nyomok kutatásában, mind a terület népvándorlás kori használatának kérdésében. A 2014-ben az épület területén öt szelvényt nyitottunk és több építési fázist különböztethettünk meg a 4-től a 7. századig. Ezen belül egy római kor utánra keltezhető reprezentációs épület (palota?) alaprajzát is sikerült rekonstruálni, de e fázis pontosabb keltezése még további kutatásokat igényel. A 27-es számú épületén kívül egy preafurnium nyomait dokumentáltuk, ami feltelehetően egyidejü az apszisos (gymnasion?) épülettel. A 24-es fürdőépületet is tovább kutattuk, aminek a latrináját és egy medencéjét már 2009-ben feltártuk. 2014-ben egy további medencét tártunk fel apszisos záródással, melynek padlóját kétszer is megújították.

Ásatás 2013. 07. 28. – 2013. 08. 26.

Ásatásvezetők: Straub Péter (ZMMI), dr. Heinrich-Tamáska Orsolya (GWZO), dr. Roland Prien (Ruprecht-Karls-Universität)

Az ásatás költségeit fedezte: Zala Megye Önkormányzata, Nemzeti Kulturális Alap

A 2013. évi feltárás az eddigi kutatásokat folytatva két épületre koncentrált, az A (25-ös) épületre és a 27. számú , feltehetően gymnasion.

Az A épületnek a keleti oldalán folyt a kutatás. Itt a terület enyhén lejt a Balaton irányába, ezért erősebb erózió nyomait figyelhettünk meg, a padlószintek többnyire hiányoztak. Csak a nyugati részen került elő egy terazzo-padló, valamint a Csák alaprajzáról ismert észak-déli irányú, valamint egy későbbi L-alakú falalapozás. Utóbbitól keletre nagy, építési törmelékkel feltöltött gödröket tártunk fel: ezekből többnyire késő római kori leletanyag került elő. A 27. számú épület alaprajza nem feltárásból, hanem szőlőrigolírozás során a felszínre került falmaradványok alapján készített felmérésből ismert, ami az utóbbi évek légifelvételei és geomagnetikai felmérései alapján erősen módosult. Az idei ásatás a 27-es épület építési fázisait, illetve rendeltetését próbálta tisztázni. Padlószintek sehol nem maradtak meg, de a szegényes leletanyag csupán a 4. századi használatra utal. Az épület déli felében, a falakon kívül, egy praefurnium nyomait dokumentáltuk, hogy vajon egykorú-e az épülettel, azt az idei szezonban már nem tudtuk tisztázni.

Ásatás 2011. 01. 08. – 2011. 08. 26.

Ásatásvezetők: Straub Péter (ZMMI), dr. Heinrich-Tamaska Orsolya (GWZO), dr. Roland Prien (Ruprecht-Karls-Universität)

Az ásatás költségeit fedezte: Zala Megye Önkormányzata, Nemzeti Kulturális Alap

Hitelesítő ásatások a fenékpusztai késő római erőd területén – az un. 25-ös (A) épület:

A kutatások a 19. század óta ismert ún. “A” épület helyén folytak. Az épület alaprajzát Kuzsinzsky közölte 1920-ban Csák Árpád ásatásai alapján. Az akkori módszertani követelményeknek megfelelően Csák Árpád a kőfalak és az alapozások felkutatására összpontosított. Keskeny kutató árkokkal rekonstruálta az épületek alaprajzát, de nem szolgáltatott adatokat az építési fázisokról.
Egy 2006-ben kezdődő magyar-német kutatási program keretében több előzetes geofizikai felmérést végeztünk a célterületen. Ezek célja elsősorban az volt, hogy a korábbi ásatások helyét pontosíthassuk, illetve meghatározzuk a falak vonalát és az épületek alaprajzát. Az eredmények kapcsán rámutattunk, hogy a Csák-féle alaprajz-rekonstrukció részben hibás, valamint több építési fázissal kell számolni, amelynek nyomait a korai ásatások nem dokumentálták.
Az A épületnek döntő jelentősége van mind az erőd építése előtti nyomok kutatásában, mind a terület népvándorláskori használatának kérdésében, ezért 2011-ben erre összpontosítottuk a kutatásokat. Az A épület 3300 négyzetméterével pannoniai viszonylatban is különösen nagyméretű; rendeltetéséről, alaprajzáról és periódusairól számos elképzelést találni. Abban mindenki egyetért, hogy egy villa épületről van szó, kérdéses azonban, hogy mint villa rustica már az erőd építése előtt is állt-e, és ha igen melyik fázisa keltezhető erre az időszakra. Az épület északi részén a geofizikai felmérések és a Csák-féle 1906-os alaprajz egyáltalán nem egyeztek, mivel több fázis épült egymásra. Ennek nyomait sikerült dokumentálni 2009-ben. A 2011-es ásatások a 2009-ben feltárt apszis nyugati záródását és az ottani kapcsolódását, valamint a 2009-es ásatási területhez kapcsolódó nyugati és déli falak nyomvonalát tisztázta. Az ásatás folyamán fontos új információkat nyerhettünk az épület belső terének átépítési fázisaira és kronológiájára vonatkozóan.

Ásatás 2009. 07. 29. – 2009. 08. 28.

Ásatásvezetők: Straub Péter (ZMMI), dr. Heinrich-Tamaska Orsolya (GWZO), dr. Roland Prien (Ruprecht-Karls-Universität)

Az ásatás költségeit fedezte: Ruprecht-Karls-Universität Heidelberg, Nemzeti Kulturális Alap

A kutások célja elsősorban hitelesítő ásatás volt, a 19. század óta ismert késő római erőd területén.

Az 1900-as évek elején Csák Árpád végzett itt kutatásokat, az ő nevéhez fűződik az ún. A, B és C épület, valamint az ún. I. kora keresztény bazilika (4. épület) lokalizálása. Az épületek alaprajzát Kuzsinzsky közölte 1920-ban. Az akkori módszertani követelményeknek megfelelően Csák Árpád a kőfalak és az alapozások felkutatására összpontosított. Keskeny kutató árkokkal rekonstruálta az épületek alaprajzát, de nem szolgáltatott adatokat az építési fázisokról.
Egy 2006-ben kezdődő magyar-német kutatási program keretében több előzetes geofizikai felmérést végeztünk a célterületen. Ezek célja elsősorban az volt, hogy a korábbi ásatások helyét pontosíthassuk, illetve meghatározzuk a falak vonalát és az épületek alaprajzát. Az eredmények kapcsán rámutattunk, hogy a Csák-féle alaprajz-rekonstrukció részben hibás, hiszen a C épület esetében nem egy, hanem két épületről van szó. Másodikként megállapítást nyert, hogy több építési fázissal kell számolni, amelynek nyomait a korai ásatások nem dokumentálták (A épület). Harmadszor újabb építési elemeket is sikerült lokalizálni (4. épület).

A 2009-es ásatás keretében három terület kutatását végeztük el:

-feltártuk az 4. épület keleti felét, illetve az előtte a geofizikai mérések keretében kimutatott portikuszt, illetve az ettől keletre vezető észak-déli vonalú utat;
-feltártuk továbbá az A épület (peristylum-villa) alaprajzát és alatta a geofizikai kutatásban kimutatható apszisos, bazilika alaprajzú épületet, valamint több további építési fázist;
-végezetül tisztáztuk az ún. C épület helyén kimutatható két kőépületet, illetve építéstörténetére és funkciójára nyertünk újabb adatokat.